f o r r a d a l m i   j e l e n e t e k

Wenceslas tér

Utcai jelenetek Prágában

Megemlékezés Gyértyákkal megemlékeznek az állítólagosan megőlt diákért aki aztán megkerült

Laterna Magika - az Obcanské Fórum (Civil Forum) hadiszállásában

Václav Havel (✝ 2011. december 18-án)

Vaclav Havel és Jiří Dienstbier (✝ 2011. január 8-án) az Obcanské Fórum  hadiszállásában

Cseh zászló - felszólítás az általános sztrájkra

Megjelent: a Motolla 4/89-1/90 számában

Fotók: Krizsán Árpád, 1989

A   v i d á m   f o r r a d a l o m

Ha a rendőrség ver, az rettenetes, de negyven év szellemi elnyomása ennél sokkal rosszabb volt, meséli Jiri Potuzmill, egyike azoknak a diákoknak, akik a rendőrség csapdájába kerültek 1989. november 17-én. Jiri most töltötte be tizenkilencedik születésnapját.

Kávéházban ülünk. Barátjával, Martin Simicekkel közösen számolnak be az elmúlt napok eseményeiről. A tüntetésen barátkoztak össze. Most az Európa szálló patinás környezetében számolnak be − kínzó részletességel − arról, mi néhány nappal ezelőtt a Vencel téren és környékén történt.

▶ Folytatás alul ...

Prága

1989. november

▶ Folytatás ...

Békés tüntetésként indult az egész, sőt még engedélyük is volt. Az egyetemnél kezdődött, aztán tovább mentek a nemzeti temetőbe, onnan vissza a Vencel térre. De itt már a rohamrendőrség várt rájuk. Két halk figyelmeztetés hangzott el, hogy oszlassák fel az illegális megmozdulást. Ekkorra már a hátukban voltak más rendőr osztagok, páncélos kocsik erősítésével. A további eseményeket a világsajtó tudosításaiból ismerjük. ,,Engem nem a rendőr koridorban vertek igazán. A diákok között hirtelen felbukkantak a civil rendőrök. Ők kaptak el engem is.`` De komolyabb baja nem származott, teszi hozzá Jiri.

A legutóbbi fejlemények óta megváltozott a prágai városkép. A Vencel téren százával sétálgatnak az emberek és figyelmesen olvassák a faliújságok százait. Még mindig ezek jelentik a legmegbízhatóbb hírforrást. A hétfőn, november 27én, megtartott általános sztrájknak óriási sikere volt. Ma már a TV és a hivatalos újságok is részletesen tudósítanak az eseményekről. Az összetûzések színhelyein már csak a gyertyák emlékeztetnek a történtekre. A lakosság mindenhová gyertyát tett, ahol vérnyomokat talált. Sok sötét sikátorban lett ilymódon világos.

Az egyetemisták attól féltek, hogy az idősebbek magukra hagyják őket, ahogyan ezt már máskor is megtették. A tanszékeken egymás után alakultak meg az egyes sztrájkbizottságok. Az egymást követő gyûléseken elhatározták, hogy sztrájkot hirdetnek az egyetemeken. Annak ellenére, hogy a prágai tavasz eseményeit többnyire csak elbeszélésekből ismerik, a konzekvenciákat maguk is levonták. ,,Nem fogjuk ismét elkövetni azokat a hibákat, amelyeket 1968ban is elkövettek. Annak idején a Párt adott programot, most mi írjuk meg, és nem elégszünk meg azzal, amit nem akarunk, de azt is tudjuk, hogy mit akarunk!`` Dubceket sem akarják, mivel ő is hibás volt a '68as eseményekben, és túl sokáig hallgatott.

Jiri szerint itt igenis forradalom zajlik. ,,A szavak forradalma ez, mert mi békésen akartuk elérni céljainkat. Erőszakhoz csak a rendőrség folyamodott.`` Gondolataikat az ellenzék mûködéséből merítették. Ők voltak azok, akik az igazat mondták, és akkor sem változtattak meggyőződésükön, amikor börtönbe zárták őket. “Aki akart, tudott róluk. Mi is hallgattuk a Szabad Európa Rádiót és az Amerika Hangját.”

A nagy felvonulások után lassan viszszatérnek a forradalmi hétköznapok. A diákokon és a színtársulatokon kívül ismét dolgozik mindenki. Senki sem akarja csődbe vinni a gazdaságot, de ilyenkor mégsem lehet félbehagyni, amit egyszer elkezdtek. A diákok és mûvészek viszont megengedhetik maguknak, hogy addig folytassák harcukat, amíg szükség van rá. Továbbra is megszállva tartják az egyetemeket. Diákok és fiatal munkások őrzik a Vencel szobrot, a forradalom központi szimbólumát. Éjjelnappal ott vannak. Addig folytatják sztrájkjukat, amíg a kormány nem teljesíti valamennyi követelésüket. A lényeges pontokban kialakult konszenzus ellenére, még sok kérdés maradt tisztázatlan. Új törvényekre van szükség, így az egyetemek reformjára is. Biztosítani kell a sajtó, a szólás és a gyülekezési szabadságot. Nincs megnyugtatóan tisztázva, kik felelősek a november 17-i tüntetés szétveréséért. A bûnbakokat megtalálták ugyan, de nem akarják ennyiben hagyni. (Azóta Jakes elismerte, hogy ő adott parancsot. − a szerk.)

Követeléseiket támogatja a Polgári Fórum, amelyben ott ülnek az egyetemisták képviselői is. A Fórum a legkülönfélébb ellenzéki csoportok laza hálózata; Vaclav Havel kezdeményezésére alakult meg. A Charta '77 is alapító tagjai közé tartozik. A felnőttek vették kézbe azt, amit a fiatalok indítványoztak. Így nem teljesen egyértelmû a kapcsolat az egyetemisták központi sztrájk bizottsága és a Polgári Fórum között. Amíg a felnőttek tárgyalnak, a diákok folytatják sztrájkukat. “Havel azt mondta, hogy OK, és ők továbbra is támogatnak bennünket. Képviselőnk Martin Mejstrik is ott volt az Adameccel folytatott tárgyalásokon” − mondja Martin Klima a diák bizottságtól. Monika Pajerová szerint, aki az egyetlen lány a bizottság tízes csoportjában, “most végre mozgosítottuk az egész társadalmat. Szüleink mellett, akik továbbra is '68 emlékét és kudarcát őrzik, tanáraink, az iskolások, de a háziasszonyok és a munkások is megmozdultak. Mindenki támogatja követeléseinket, a milliós tömegek is ezt mutatták az elmúlt hetekben. Csak így lehetett sikeres a forradalmunk.” Annak ellenére, hogy ők kezdték, a diákok most háttérbe szorultak, de ez “így is van jól.”

Ám, hogy mégse vegyék magukat túlságosan komolyan, a Polgári Fórum ülésén a diákok képviselői kis feltûzhető tükröket osztogattak. Mindenkit felszólítottak, nézzen bele és nevessen saját komolyságán. Mottójuk: több vidámság a forradalomban!

▶▶

A humornak és könnyedségnek különben is nagy fontossága van ebben a helyzetben. A tüntetéseken sokan libákat vittek magukkal a Vencel térre. Husak ugyanis libát jelent, és úgy gondolták, neki is a tüntetők között lenne a helye. Lapátokat is vittek magukkal, azon pártfunkcionárusok számára, akik netán '68as elődjeik példáját akarnák követni a túlélésben.

Havelt, a mozgalom vezető egyéniségét mindinkább elszigetelik. Ahogyan ő mondja: ,,ne csak beszéljünk a forradalomról, hanem vigyük is végig.`` (Havelt azóta köztársasági elnökké választották. Első megnyilatkozásai alapján bízvást állíthatjuk, hogy ugyanaz a következetes személyiség maradt új szerepkörében is, mint amilyen ellenzékiként volt.) A Fórum szóvivője is elkerült a Laterna Magica színpadáról, ahol a sajtótájékoztatókat vezette. Jiri Dienstbier immár külügyminiszterként ül az első − többségében − nem kommunista kormányban. A párt oly kevéssé kedvelt tisztviselői mellett a diákok végre saját embereikkel is tárgyalhatnak.

A diákok élete gyökeresen megváltozott. Négy hete még vizsgáikra készültek. Ma Csehszlovákia megreformálásán dolgoznak.

Az egyetemi épületek kapuinál szigorú vizsgálat alá vetnek mindenkit. Még mindig tartanak attól, hogy valamiféle provokációra kerül sor, így az idegeneknek le kell adniuk igazolványukat.

Minden tanszéken sztrájkbizottságok alakultak. A Filmakadémián videofilmeket készítenek a novemberi öszszetûzésekről. Fényképekkel látják el a sajtót. Ezek révén tájékoztatják a vidéki diákokat, munkásokat de a prágai járókelőket is. Minden második boltban videokészülékek mutatják a legújabb eseményeket vagy a tárgyalások eredményeit. Az újságírást oktató tanszéken újságokat és röpcédulákat szerkesztenek. Lapjuk címe: Proto (Azért − válasz arra, hogy miért?!). A színiakadémián alakult ki az agytröszt. Itt ülésezik a központi sztrájkbizottság is.

A zavartalan beszélgetés komoly nehézségekbe ütközik. Állandóan újabb és újabb kérdésekkel zaklatják beszélgetőpartnerünket, mások a legfrissebb fejleményeket mesélik, néha nyugati újságírók kérnek interjút.

A szoba, ahol ülünk, épp olyan, mint akármelyik másik kollégiumi társa. Csakhogy itt fontos döntések születnek, melyek kihathatnak az egész társadalomra, de Európára is.

“Mi vagyunk a legjobban megszervezett csoport. Olyan helyzetben vagyunk, hogy bármilyen követelést megfogalmazhatunk. Ezt ki is használjuk. Nem térünk vissza azokra az egyetemekre, ahonnan néhány hete elindultunk.” Így summázza Martin az egyetemisták álláspontját. Követeléseik elsősorban az egyetemi életre koncentrálódnak. Elsősorban a tanrendet szeretnék megváltoztatni. Meg kell tisztítani a marxista és egyéb borzasztó tantárgyaktól. Beleszólási jogot követelnek a tanterv kidolgozásába, amivel jobb helyzetben vannak mint bármelyik nyugati diákszövetség. Közutálatnak örvend a soudrhu professor és soudruvska professorska, a tanár elvtárs és a tanár elvtársnő megszólítás. Természetesen az egyetemi tanárok nagyrésze nem tart igényt erre az udvariasági formulára, hiszen komoly emberek. Többségük támogatja diákjai követeléseit. Nagyon ritkán hallani bíráló megjegyzéseket. ,,Az első napokban − mondja Jiri − még túl fiatalnak véltek bennünket. És ragaszkodtak ahhoz a rögeszméjükhöz, hogy manipulált ifjúság vagyunk.`` Válaszuk: éppenséggel a tanárok manipulálták a diákokat, pedig az ő kötelességük lett volna a valós helyzet megismertetése.

A katonai szolgálat idejét is csökkenteni akarják. Meg akarják szüntetni az egyetemisták számára kötelező katonai kiképzést.

Időközben a túl fiatalok is szalonképesek lettek, részt vesznek a kormánnyal folytatott dialógusban. Az oktatásügyi minisztérium különbizottságot alakított a diákokkal való tárgyalások lebonyolítására. Első engedményük: az idei tanévről maguk az egyetemisták döntenek!

A jövőjükről is gondolkoznak már. Mozgalmuk legvalószínûbb folytatása egy autonóm diákparlament lesz. Ifjúsági szövetség alapítását is tervezik, esetleg a FIDESZ példáját követve.

Monika szerint még sok minden tisztázatlan. Vidéken például szinte semmi nem változott, de egyébként sem megy ilyen gyorsan. “Még mindig riadókészültségben vagyunk, addig folytatjuk sztrájkunkat, ameddig kell. Mindenre készen állunk, csak arra nem vagyunk hajlandók, hogy úgy éljünk ahogy az elmúlt húsz év során.”

K  r  i  z  s  á  n    Á  r  p  á  d