Medves Zsuzsa Beregszászon született
1965. április 15. 1985-ben végezte a Magyar Iparművészeti Főiskolát. 1985-89: prágai Képzőművészeti Akadémia; 1989-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán sokszorosító grafikát tanult. A 90-es évek elején (Prágai sorok) a mail art elemeit (a kommunizmust pellengérező szövegrészekkel és emblémákkal), kottarészleteket és absztrakt expresszionista festményeit, rajzait ötvözi önálló nyomat sorozattá.

Nem a boldogság szépecske szigete

Elmondanám, milyen képzeteket keltettek M e d v e Z s u z s a képeslapjai, de tudom, nem ildomos belekönyökölni mások fantáziavilágába. Elmondanám, mert semmilyen reprodukció, kiváltképp a fekete-fehér nem adhatja vissza sajátos bájukat, sem érzelmiintellektuális telítettségüket. S elmondanám már csak azért is, mert épp ez mutatná meg erejüket: hogy üzenetként válaszra inspirálnak. De nem tehetem. Beszéljenek önmagukért.

Az egyiken kis kedveskék jönnek-mennek, előre-vissza, mindig hátra figyelve, egy másik belépőszelvény a kommunizmusba: Erynnisek röpte az alkonyodó Európa felett. S itt van még egy, kékben és zöldben, hassal előrecsucsorodó vérmes nőiesség, melynek felirata: “meglehet”, ami nekem labirinth, másnak prospekt.” Mindegyiknek kiindulópontja a szépség, mindazonáltal fenntartják kapcsolatukat a démonokkal. Vajh, elképzelhetnénk a pokol kutyáit a nappaliban, amint a szirom útját követik s a bimbók édes mélybarnáját a tapétán? Medve Zsuzsa képeslapjain, igen.

És a menekülő varjak a hosszú tél után? Mintha általános csalódottságunk, félreértettségünk madarai lennének. Hiába, “odaát” Prágában és “ideát” egyazon az égöv. Térképek, jelek, jelzések: felmerülő szellemi táj, egy mezítlen kisfiú 1931-es fényképe alatt, démonológiák, a lyukakba fûzött ezüst szalagocskák, észrevétlen áthatások. A boldog-boldogtalan lelki jelzések, képeslapok, hol érzelmes, hol nyers adalékai a személyes történelemnek, és jellegzetességei a kelet-európaiságával küszködő személyes időnek.

N  a  g  y    Z  s  u  z  s  a